Nagy-Imecs Zsuzsanna így ír a Házról: 

1996 óta, amikor is megvásároltuk a majdnem százéves házunkat a faluban, valamennyi  búcsún részt vettünk székely népviseletbe öltözve, férjemmel együtt, így mutatván a falusiaknak hogy nekünk városiaknak mennyire fontos a székely ruha! Először csak a zetelaki vendégek vették fel a székely ruhát, de lassan a falubeliek is kezdték felvenni - mindannyiunk örömére.  A Küküllőkeményfalva 141. szám alatti székely bennvalónkat az 1996-os évi vásárlás időpontjától sikerült megóvnunk az enyészettől. A Felszeg a Nagyküküllő hídján felül található településrész, rengeteg míves, faragott székelykapuval. Itt sikerült megvásárolnunk a Sebők- féle házat, gazdasági épülettel együtt.  Emlékeztetett az udvarhelyi Imecs nagymamám, Sarkantyú utcai tornáncos házára, ahol gyerekkorom egy részét töltöttem. A küküllőkeményfalvi  székely porta megvásárlása után munkához láttunk, és megpróbáltuk restaurálni  egy több mint  száz évvel ezelőtt  állíttatott, székely kötött kaput (1900) és egy 1918-ban épített  székely házat, egy csűrt, istállóval együtt (1958), és egy kis pajtát is. 

A ház felépítése: első ház, hátsó ház (így nevezték régebben a székelyeknél), középen konyha és kamara. A lépcsőfeljárat után egy tornác van, mely folytatódik az udvarra néző homlokzatokon - végén az illemhellyel. Hátsó homlokzata giberes.

A ház fecskefarkú cseréppel van fedve. Kéményépítéssel kezdtük, mert a régi székely házaknál a füstöt a híjba eresztették, és ott füstölték a”disznóköltséget” - majd csempekályhát rakattunk az első szobába.

Utólag a gázt is bevezettük, az udvaron pedig építettünk egy kis székely stílusú, egyosztatú giberes házikót, először – próbálkozásként-  népművészeti boltnak, majd átalakítottam újabb keletű népi tárgyak kiállítására. Itt helyet kaptak a saját,  népi festésű tárgyaim,  meg más népművész kollegák alkotásai.

Később egy fillegória(1997) meg egy fedett kút is készült. Egy régi gyalogkaput (a faluból vásároltuk- 1911-béli) is felállítottunk a virágos kert felé- Úgy érzem, hogy sikerült megmentenünk egy hagyományőrző kis székely „bennvalót”, magunk és mások gyönyörködtetésére, hiszen ez nemzeti hovatartozásunk szimbóluma. Székely népünk iránti szeretetünk jeléül tettük mindezt, hiszen pl. a porta előtti székely kapu tekintélyt követelő méltóságánál fogva a székely falunak, utcának, életnek címe, címere, büszkesége, a székely múlt, történelmi hivatás fába vésett nagyszabású bizonysága, fába rótt oklevele, olyan amilyennel kevés nép dicsekedhet. Felirata: “Isten segedelméből építette Sebők Imre és neje Márton Mária”.  Az eredeti kapu faragója talán Benedek Imre volt, aki (1888-1906) között élt.

Tavaly év elején a ház hátát újraléceztük, újravakoltuk. A zsalugáterek közöti részt olyan kékre festettük, amilyen színt találtunk a régi vakolatok alatt. És kereken lemeszeltük teljesen a házat. Ugyancsak apróbb javításokat eszközöltünk a gazdasági épületen( csűr, istálló), továbbá a kicsi pajtán. Az elülső kis kiállító házacska faburkolata is lekezelést kapott. Tettük mindezt azért, mert megsokszorosodtak a programjaink, és  néprajzi gyűjteményünkkel bekerültünk a  Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által  nyilvántartott harminchárom tételt számláló  “ Tájházak és néprajzi Gyűjtemények, Hargita megyében” c.  katalógusba.

Egy látogatási naplót vezetek, hiszen a székely bennvalót, nemcsak a falubeliek, saját rokonaim, volt Sebők tulajdonosok és azok rokonai, a volt Népszínházas kollegák, az Udvarhelyszéki Népművészek tagjai, hanem szinte idegenek is látogatják.