Kóré Géza székelyszenterzsébeti cigányprímás, Udvarhelyszék egyik legismertebb zenésze a térség kiemelkedő tudású prímása, aki egyben az egyik legjobb hangú cigány énekes is Erdélyben. Életének 55. évében, szilveszter napján tragikus hirtelenséggel hunyt el a sokak által ismert és tisztelt népzenész, temetésére 2025 január 5-én került sor szülőfalujában. 

László Csaba így emlékezik:
„A keserves akkor igazi, ha sír a hegedű s a fájdalom kitölti  a muzsikát. Én akkor, azon a napon, a nézőtérről néztem az előadást, a Székely sorsképeket. A vége felé van egy jelenet, amikor a  vásárban a cigánylány tenyérból jósol a székely legénynek, mindenki kíváncsi, csoportot alkotva a lányok elől állnak, mögöttük a fiúk ugyancsak állnak egy padon, mely pad egy mozdulattal egy másik legény keze által kerül a zenészek elé, úgy hogy éppen eltakarja őket.  Feszül a pillanat,... és akkor megszólal Kóré Géza keservese, hatalmas lélekkel és méghatalmasabb fájdalommal. Az idő  hírtelen megáll, a táncosok kimerevednek, csak  ketten maradnak a cigánylányány a jósló, szerelmetvarázsló mozdulatokkal, és a legény megbabonázott tekintettel,  megígézve, megszerelmesedve a végtelenül hömpölygő zenében, táncá fogalmazott költeményben.  Álom vagy valóság, ígéret vagy beteljeülés. Nem tudjuk meg, mert csak a legény kezében maradt piros kendő jelzi, azt hogy valami, időn kívüli történhetet. A 4 perces jelenet, úgy ér véget, hogy hirtelen mindenki megmozdul mozdulatlanságából, a legények leszállnak a padról, s a társaság szétszórodik egy újabb táncba. Felszabadult vidám muzsikák következnek.
Az előadás végén  gratuláltam a zenekarnak, külön kiemelve Gézát! Akkor ott úgy szólalt  meg az a keserves, hogy én annál szebb muzsikát életemben azelőtt sem, utánna sem hallottam, sem tőle,  sem mástól. Géza csak hallgatott, bánatosan nézett maga elé, tekintetében gyötrő fájdalom ült. Aztán valaki a zenészek közül megszólalt:
Hát igen,  a legszebb muzsika áldozatok árán születik! Az a pad, amely oly hírtelen került helyzetbe, Géza lábújkáján landolt, s még mielőtt kikaphatta volna alóla, 6 táncos legény már nyomtatta is a lábújkát, mint  szerelmes lány vastagkönyvben az ibolyát. Így aztán a fájdalom  megszólaltatta a világ legszebb zenéjét.”

Pihenése legyen csendes, emléke áldott!

Fotó: László Csongor