BERECZ: APJA-FIA
Tanítás helyébe – példa
Tánc, népdal, mese, zongoraszó – négy dimenzió egy színpadon. Bár különállók, mégis egyek. Egy család, egyazon tisztelet a hagyományok iránt, egyazon szeretetfonal minden egyes zenei ritmus iránt. Örökség, hagyomány, vidámság, egy életen átívelő egymástól való tanulás.
Berecz András és három fia olyan előadást tárnak a nézők elé, amely egyaránt késztet táncra, vidámságra, jóleső nevetésre, nosztalgikus gyermetegségre és olyan érzelmekkel tölt fel, amelyeket sokáig magunkban hordozhatunk.
Az előadás csokorba szedi a magyar kultúra és művészetek különféle ágazatait, és úgy egységesíti azokat, ahogy az sokunknak ismerős lehet – „…mindenféle kényszer nélkül, otthon, családi ünnepeken.”
Egy olyan kollektív kifejezésről van szó, amely az emberi lét minden megélt érzelmét magába foglalja. Ékes szavaival elkápráztat, amikor pedig már emberi hang is kevés, akkor maga a zene mesél tovább. „Mikor már a zene is kevés, kirúgja az ember maga alól a széket, kezével, lábával, a testével kezd muzsikálni – tehát táncol.”
Előadók:
Berecz András
Berecz István
Berecz Márton
Berecz Mihály
Közreműködik: Szabó Dániel cimbalmos és a Soroglya zenekar
2026. április 16., 20:00
Partiumi Keresztény Egyetem Díszterme (Primariei u. 36 sz.)
Ajánlott adomány: 40 lej
Az „Apja-fia” műsorban egy családon belül rakjuk össze a táncot, a népdalt, a mesét és a zongoramuzsikát. Ritka, hogy ez a négy dimenzió egymás mellett, egy bokorban mutassa meg a magyar műveltségnek a különféle lehetőségeit: az örököltet, a kollektív kultúrát és magas művészetet – ahogy magától bomlott ki, mindenféle kényszer nélkül, otthon, családi ünnepeken. Talán ez volna a lényeg ebben a műsorban: megmutatni, hogy ezek egygyökerűek. Az agynak és a szívnek különféle zugait érik utol. Amikor az emberi szó már kevés – szóljon a dal. Amikor az emberi hang is kevés, zengje el a húr, vagy a lyukas bot, amit ember a szájával soha nem tud elmondani – de hát ember van mögötte. Mikor már a zene is kevés, kirúgja az ember maga alól a széket, kezével, lábával, a testével kezd muzsikálni – tehát táncol. (Berecz András)