A Magyar Állami Népi Együttes ismét Kínában vendégszerepelt. Ezúttal a Kínai Tavaszi Fesztivál Gálán több száz millió televíziónéző előtt lépett stúdiószínpadra. Az Együttes életének különleges eseményéről Mihályi Gábor együttesvezető számolt be.
„Gyakori vendégek vagyunk Kínában, az elmúlt három és fél évben az Állami Népi Együttesnek ez volt a harmadik turnéja az országban. Ez talán annak a művészeti munkának köszönhető, amit több mint két évtizede kezdtünk el. Ennek eredője egy izgalmas, a hagyományokat tisztelő, de mégis mai eszközökkel, gondolatokkal operáló előadások sora, aminek híre ment az egész világon. Természetesen a szerencse is mellénk állt, a jelenlegi menedzser egy nagy fesztiválon ismerte meg művészetünket, stílusunk, előadásunk megnyerte tetszését. Első alkalommal két előadásra szerződtünk, a következő évben viszont már négy alkalommal léphettünk fel. A mostani turné szervezői egy korábbi pekingi előadást tekintettek meg, s döntöttek meghívásunkról. A szervezésben a pekingi Liszt Intézet is jelentős szerepet vállalt.
A holdújév, tavaszünnep a kínaiak egyik legnagyobb ünnepe, idén február 17-én kezdődött. A jeles alkalomra a legnagyobb kínai tévétársaság, a szerte a világban fogható CCTV egy látványos, egész estét betöltő gálaműsorral készült, ami – a vendéglátók elmondása szerint – mintegy nyolcszáz millió nézőt ültetett a képernyők elé. Az ünnepen általában együtt van a család, így a műsort két-három generáció is figyelemmel kísérte. A stúdió félezer fős nézőterén a kínai elit, kiváló munkások, katonák foglaltak helyet, a szituáció kicsit emlékeztetett a hatvanas évek magyar népünnepélyeire.
Nos, ebbe a műsorba kaptunk meghívást sztárvendégként: az Együttes tizenegy férfi táncosával léphetett fel egy kínai és egy spanyol flamenco táncegyüttessel közösen. Minden csoportnak volt önálló száma, mi erdélyi férfitáncokból – virtuóz, látványos elemekből – állítottuk össze a részünket, s volt egy finálé, amit közösen gyakoroltunk napról-napra, próbáról-próbára. Egy kínai zeneszerző komponálta a zenét, a mi számunkhoz ügyes, magyarosnak tűnő, remekül táncolható talpalávaló jutott, így a koreográfiát is ehhez kellett igazítani.
Két hetet tartózkodtunk Kínában, az idő döntő része a közös próbákkal, a zárószám összehangolásával, kamerapróbákkal telt. Kemény napokat is átéltünk, mikor este tíz után még egy próbát beiktattak, de a fiatalok fáradhatatlanul helytálltak, s tisztában voltak azzal, hogy e fellépés a jövőjük szempontjából is meghatározó lehet. Nyitott szemmel jártunk, a munka során képet alkothattunk az ottani technikáról, a vetítőkről, a fényeffektekről, a fantasztikus színpadi berendezésekről, a profi rendezésről. A teljes műsor legjava valószínűleg népzenei alapokon nyugodott, a folyosókon sétálva Kína harminc-negyven nemzetiségének képviselőivel is gyakran találkoztunk, a színpadon kínai operarészleteket próbáltak csodálatos kosztümökben, s természetesen a mai kínai népszerű ’popsztárok’ is felvonultak. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egy birodalom hogyan gondolkozik a kultúráról, s élmény volt az örömünnep részeseinek lenni.”
