A Hagyományok Háza december eleji Ünnepváró forgatagának egyik legfontosabb eseménye Mihó Attila – Szabó Dániel – András Orsolya Erzsébet Gyergyói hagyományos tánczene című kötetének bemutatója volt. Gyergyó vidékének gazdag népzenei és néptánchagyományát csupán az elmúlt 15 évben fedezte fel a hazai táncházmozgalom, pedig az ottani folklórgyűjtések már a XX. század elején megkezdődtek. A Népzenei Szakcsoport munkája nyomán elkészült kiadványt Mihó Attila mutatja be.
„A vidékhez szorosan kötődöm, hiszen szerzőtársam és feleségem, András Orsolya Erzsébet Csíkszeredában született, s a helyi hagyományőrző muzsikusoktól, gardonosoktól sokat tanult Gyimesben és Felcsíkon is. Szabó Dániel cimbalomművész különösképpen behatóan foglalkozott a székelyföldi cimbalomjátékkal.
A gyergyói hagyományos tánczene feltérképezése korán megkezdődött: Bartók Béla 1907-ben gyűjtött a vidéken, s jegyzett le először gyergyói cigánymuzsikustól hangszeres dallamokat. Őt követte Kodály Zoltán 1910 tavaszán, rá egy évre Molnár Antal egy bővebb gyűjtéssel színesítette a palettát. Bartók és Kodály egyaránt úgy fogalmazott, hogy megtalálták az ősi, pentaton hangzást a székely muzsikában. Valóban, e dallamvilág igazi kuriózum a Kárpát-medencében: a hegedű-gardon párost ismerjük Gyimesből is, Felcsíkon e duó hegedű-kontrával, Gyergyóban pedig cimbalommal egészül ki: a hegedűs és a cimbalmos egyaránt dallamot játszik a gardonos kíséretével.
A kötet összeállításakor úgy válogattam, hogy teljes képet kapjunk az elmúlt, bőszáz év gyűjtéseiről. A negyvenes évekből Dincsér Oszkár – az első jelentős hangszer monográfia, a Két csíki hangszer (Mozsika és gardon) szerzőjének – felvételei is bekerültek. Az ötvenes évekből Jagamas János, a hatvanas évekből Szabadi Mihály, későbbiekben Pávai István munkásságára, valamint az Utolsó Óra program hanganyagaira támaszkodtam.
Gazdag anyaggal szembesültem. Az 1920-as évek elején hivatásos falusi cigányzenészek szolgáltatták a muzsikát Gyergyóban, később gyérült e zenészek sora, a zeneszolgáltatást a székelyek vették át. Érdekes, mikor összevetettük ugyanazon dalok megszólalását különböző korszakokból, miként változott az előadásmód. A tízes években sokkal több díszítéssel tarkították a dallamot, ez nyolcvan évvel később egyszerűbb megfogalmazást kapott. A polgárosult dallamok is egyre nagyobb teret kaptak, a táncrendek tizenhárom tétele között szerepeltek a keringők, s a népszerű ceppelek. A zenészek széles repertoárral rendelkeztek, a környék minden dallamát ismerték.
A kötet különlegessége, hogy egyrészt partitúrában írtuk le a dallamokat (hegedű-cimbalom), s több dallamnál az ajánlott gardonkíséretet is megjelöltük. Azért is egyedi a kiadvány, mivel nagyon sok dallamból csak szólóhegedűs felvétel készült, s ezek alá is került cimbalomkíséret: Szabó Dániel a gyergyóújfalusi Balla Márton cimbalmos játéka alapján rekonstruált cimbalomkíséretet, így az említett dallamok stílus hűen szólalhatnak meg.”
A kötet elérhetősége: https://webaruhaz.hagyomanyokhaza.hu/gyergyoi-hagyomanyos-nepzene-1021
