A következő Nepzenész Klubon a mozgóképé lesz a főszerep. Nem a régi hangosfilmeket fogjuk boncolgatni, mégis zenészeket látunk majd a vásznon.
Ezen az alkalmon Boros Lóránd lesz a vendégünk, akivel együtt megtekintjük az általa rendezett Én és a hegedűm című dokumentumfilmet.
A vetítés után beszélgetünk a filmről, zenészekről és emlékekről.
Pár gondolat a filmről:
Én és a hegedűm
Zenés dokumentumfilm, amelyben három belső erdélyi, ezen belül két kalotaszegi és egy mezőségi, elsősorban hagyományos népzenét játszó hegedűs életéből mutat be részleteket. A főszereplők – Varga István “Csipás”, Fodor Sándor “Neti”, és Codoba Márton “Florin” – mind hires erdélyi cigány zenész dinasztiák leszármazottai, a filmben különböző zenélési alkalmakkor (néptánc és népzenei táborok zenés foglalkozásai és esti táncmulatságai, mérai juhmérést kísérő zenélés, koncert, a zenei tudás továbbadása a fiatalabb rokonknak, stb. ) láthatók, de ezen kívül betekintést nyerünk hétköznapi életükbe is. A film egyfajta erdélyi Buena Vista Social Club, azzal az alapvető különbséggel, hogy zenélési részleteken kívül nem interjúkat, hanem kis, néha egzotikus jeleneteket látunk főhőseink életéből. Életmódjuk igencsak emlékeztet a Tücsök és a hangya meséjére, ugyanis a csillogó koncertezési alkalmakat és a vidám táncos mulatságokat a hétköznapi szegénységbe való visszazuhanás követi. A film ezekre a kontrasztokra épül.