A kacagókalákák/asszonyfonók a téli időszakban hozták össze kalákába a felnőtt nőket. Mi is erre hívjuk nőtársainkat: legyünk együtt, az advent jegyében közösen díszítsünk mézest!
Mézesdíszítés közben alkalmunk lesz kicsit lelassulni, félretenni a mindennapok gondját, megérkezni önmagunkhoz és egymáshoz. Csatlakozz hozzánk és Szabó Kinga vezetésével kipróbálhatsz többféle díszítési módot is!
Előzetes jelentkezés szükséges az alábbi űrlapon szerdán 20 óráig, illetve a helyek beteltéig. A helyek száma korlátozott!
Jelentkezés: https://forms.gle/sad8qNECU31imBz26
Jelentkezés: https://forms.gle/sad8qNECU31imBz26
Csak felnőtteket tudunk fogadni erre az alkalomra!
Időpont: december 5., csütörtök 17-20 óra között
Helyszín: Kolozsvár, Főtér 29. szám, az Erdélyi Hagyományok Háza székhelye
Beugró:
10 lej, ha hozol otthonról díszítenivaló mézest
20 lej, ha nincs saját mézesed – adunk mi, amin kipróbálhatod a díszítést
A jelentkezőknek megírjuk a további tudni- és hoznivalókat.
Helyszín: Kolozsvár, Főtér 29. szám, az Erdélyi Hagyományok Háza székhelye
Beugró:
10 lej, ha hozol otthonról díszítenivaló mézest
20 lej, ha nincs saját mézesed – adunk mi, amin kipróbálhatod a díszítést
A jelentkezőknek megírjuk a további tudni- és hoznivalókat.
Információk: toth.katalin@ehh.ro, 0755086743
———————————————–
„Asszonyfonó avagy kacagókaláka
Közép-erdélyi falvainkban a fonó mint népi intézmény többféle megnevezésével találkozunk: guzsalyas (Maros mente, Nyárád mente), fonókórus (Kis-Küküllő vidéke), fonósereg (Sóvidék), céh (Jobbágytelke és környéke), fonó-kaláka (szórványosan többfelé). A különböző megnevezések mögött hasonló szerveződés áll, inkább a generációs és a falurészenkénti sajátosságok a jellemzőek. A falvak többségében külön volt fonójuk a leányoknak és az asszonyoknak. A katolikus közösségekben inkább vegyes fonóba jártak, mert nem engedték külön leányfonót tartani. Ahol külön tartották, leányfonóból három-négy, asszonyfonóból hat-nyolc is szerveződött a farsangi időszakra.” (Dr. Barabás László)
———————————————–
„Asszonyfonó avagy kacagókaláka
Közép-erdélyi falvainkban a fonó mint népi intézmény többféle megnevezésével találkozunk: guzsalyas (Maros mente, Nyárád mente), fonókórus (Kis-Küküllő vidéke), fonósereg (Sóvidék), céh (Jobbágytelke és környéke), fonó-kaláka (szórványosan többfelé). A különböző megnevezések mögött hasonló szerveződés áll, inkább a generációs és a falurészenkénti sajátosságok a jellemzőek. A falvak többségében külön volt fonójuk a leányoknak és az asszonyoknak. A katolikus közösségekben inkább vegyes fonóba jártak, mert nem engedték külön leányfonót tartani. Ahol külön tartották, leányfonóból három-négy, asszonyfonóból hat-nyolc is szerveződött a farsangi időszakra.” (Dr. Barabás László)