Egy korzikai férfikórus és egy erdélyi dalárda közös koncertje. Déli szerb dallamok egy francia okcitán zenésszel és Sebestyén Mártával, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekessel. Az Őshonosok a hazában projekt merész párosításokon keresztül mutatja be Európa rejtett kulturális kincseit. De mi rejlik a koncertek mögött? Miért fontos ma, az egységesülő Európában a helyi kultúrák hangját felerősíteni? Kelemen Lászlóval, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnökével, a program ötletgazdájával beszélgettünk a gyökerekről, a globalizáció kihívásairól és egy közös európai törekvésről.
Korzikai férfikórus és szászcsávási dalárda énekel közösen Erdélyben. Elsőre talán meglepő párosítás. Mi hívta életre az Őshonosok a hazában sorozatot, és mi a legfőbb üzenete?
Kelemen László: Ahhoz, hogy megértsük a népi kultúra lényegét, érdemes egy kicsit visszalépnünk az időben. A régi Európában az emberek nem vándoroltak, hacsak egy háború vagy járvány nem kényszerítette őket. Évszázadokon át egyhelyben éltek, és ezalatt csodálatosan gazdag, egyedi helyi kultúrákat hoztak létre. Ezért van az, hogy Erdélyen belül is óriási különbségek lehetnek két szomszédos falu hagyományai között. Egy vajdaszentiványi vagy egy magyarpéterlaki ember is másként határozta meg magát, a saját közösségén keresztül.
Aztán jöttek a nemzetállamok, a globalizáció, és ez a szemlélet átalakult. A helyi közösségek hirtelen kisebbségi helyzetbe kerültek, üldözték, vagy mint az erdélyi szászokat és zsidókat, egyszerűen kiárusították őket. Sokan azt hittük, az Európai Unió majd pozitív fordulatot hoz, de sajnos nem így történt. Ma egy olyan egységes Európát képzelnek el, egy Európai Egyesült Államokat, ahol a lokális értékek másodlagossá válnak, vagy teljesen eltűnnek. Ehhez jön még az amerikai fogyasztói kultúra, ami mindent letarol. Ennek az a következménye, hogy sokan már nem kötődnek a szülőföldjükhöz, és lelkiismeret-furdalás nélkül mennek el dolgozni máshová.
Úgy látjuk, a lokális-globális egyensúly teljesen felborult. Mi a saját szelíd, kulturális eszközeinkkel szeretnénk felhívni a figyelmet ezekre a gyökerekre. Ezt jelenti az Őshonosok a hazában projekt. Célunk, hogy ráébresszük az embereket: egy olyan világ, ahol a helyi és a globális egyensúlyban van, sokkal emberibb és élhetőbb. Ahogy a Bibliában is áll, az ember nem csak kenyérrel él. Hiszünk abban, hogy aki elkezd gondolkodni magáról és a környezetéről, az megpróbál kapaszkodót találni ebben a dőlő hajóban. Mi szeretnénk ez a kapaszkodó lenni.
Egy ilyen nagyszabású, nemzetközi projekt biztosan nem valósul meg csettintésre. Milyen falakba ütköztek a szervezés során?
K.L.: Érdekes módon nem a programok kitalálása volt a legnehezebb, hiszen rengeteg kapcsolatunk van Európa-szerte. A legnagyobb kihívást az anyagiak jelentették. Nagy távolságokat kell áthidalni, zenekarokat utaztatni, ami természetesen sok pénzbe kerül.
A másik nehézség a politikai közeg volt. A nemzetállamok logikája ma az egységesítésről szól, nem a helyi értékek támogatásáról. Olyan szabályokat hoznak, amelyek mindenkire egyformán vonatkoznak, de ezek a szabályok sokszor nem veszik figyelembe az egyes közösségek sajátosságait. Ezzel a központi szemlélettel folyamatosan szembesülünk.
És persze ott van a harmadik nagy kihívás: a közönség érdektelensége. Sokan egyszerűen nem értik, miért fontos ez az egész, hogyan kapcsolódik az ő életükhöz.
A nehézségek ellenére a koncertek mégis megvalósultak. Milyen volt a fogadtatás? Sikerült átadni a közönségnek azt az élményt, amit megálmodtak?
K.L.: Nagyon is! Az első turné a korzikai Tavagna énekegyüttes és a Szászcsávási Dalárda találkozása volt. Mindkettő tiszta férfikórus. Csodálatos volt látni, hogy már a második koncerten elkezdték egymás énekeit tanulni, bekapcsolódtak egymás dalaiba. A közönség is rendkívül élvezte. Persze, volt benne egzotikum, de a közös gyökerek, a lokalitás ereje ugyanúgy átjött. Fantasztikus élmény volt.
A koncerteken túl mi a tágabb célja ezeknek a találkozásoknak? Mit tanulhatnak egymástól ezek a közösségek, például a dél-tiroliak vagy éppen az erdélyi magyarok és románok?
K.L.: Rendkívül fontos, hogy megismerjük egymás jó gyakorlatait. Látni, hogy a dél-tiroli németek hogyan élik meg az autonómiájukat, ami ott teljesen természetes, egy elfogadott létforma. És mielőtt bárki a Székelyföld területi autonómiájára gondolna, hangsúlyozom: itt nem erről van szó. Hanem arról a kulturális önazonosságról, ami a helyi értékeket és sajátosságokat őrzi meg.
Ez a gazdagság pedig nem csak a miénk. A románság legalább olyan sokszínű paraszti kultúrával rendelkezik, mint a magyarok. Erdélyben pedig ezek a kultúrák évszázadok óta egymás mellett élnek, hatnak egymásra. Az összefogás és a párbeszéd mindannyiunkat gazdagít.
Ezek szerint az Őshonosok a hazában nem áll meg. Milyen konkrét tervekkel készülnek a jövőre nézve? Hallottunk egy FolkFloor nevű nagyszabású koncepcióról…
K.L.: Pontosan. A következő logikus lépés az összefogás. Csatlakozunk a European Folk Networkhoz (EFN), mert rájöttünk, hogy a spanyolországi, olaszországi vagy norvégiai kisebbségek hasonló cipőben járnak, mint mi itt, Erdélyben.
De nem állunk meg a felismerésnél. Kidolgoztuk a FolkFloor nevű projektet, amellyel megpályáztuk a Kreatív Európa program támogatását. Létrehoztunk egy hét partnerből álló konzorciumot, amelyben szicíliai, livóniai (Lettország), magyarországi roma és Németországban élő ukrán közösségek is részt vesznek. A célunk az, hogy a már elkezdett munka szellemiségét egy komplexebb programban vigyük tovább. A közös turnék mellett művészrezidencia-programokat, a kisebbségi kultúrák láthatóságát erősítő képzéseket és egy hiánypótló online platformot is létrehoznánk, egy interaktív kisebbségi kulturális térképpel. A pályázatot benyújtottuk, most bizakodva várjuk az eredményt, hogy ezt a közös európai projektet valóra válthassuk.
Kelemen László szavaiból egyértelművé válik: az Őshonosok a hazában több mint egy koncertsorozat. Ez egy kulturális küldetés, amely a globalizáció zajában a helyi közösségek halk, de annál fontosabb hangját erősíti fel. Egy kapaszkodó abban a „dőlő hajóban”, amiről az Erdélyi Hagyományok Háza vezetője beszél, és egyben ígéret arra, hogy Európa kulturális sokszínűsége nemcsak a múlt öröksége, hanem a jövő legnagyobb értéke is lehet. A FolkFloor projekt pedig megmutatja, hogy ez a gondolat már nemcsak álom, hanem egy kézzelfogható, közös európai terv.