Kárpátaljai pedagógusok tábora Visken
A Hagyományok Háza Hálózat-Kárpátalja harmadik alkalommal rendezett helyi pedagógusoknak kézműves tábort július 3-7. között Visken. A találkozó tapasztalatairól Vörös Zsuzsanna, az Intézmény közművelődési szakembere számolt be.
„Az adott évre kidolgozott kézműves oktatási tematika megkoronázása az intenzív nyári együttlét. A többnapos vakációs összejövetel a tavaszi-őszi hétvégi foglalkozások kiegészítése, mintegy összefoglalása. Az első két tábor a 120 órás népi játszóház-vezetői tanfolyam tematikáján alapult, míg a jelenlegi találkozó fókuszában a nemez, mint anyag állt. Emellett a húsz, Munkácstól-Viskig érkező résztvevő olyan a környezetünkben található és gyűjthető természetes anyagokkal ismerkedhetett, mint a kukoricacsutka, a dió, a japán keserűfű és a bodza, amikből régen a gyerekek zajkeltőket, eszközöket, s játékokat készítettek.
A szakmai munkát két kiváló szakember, Németh Bea, nemezkészítő népi iparművész, a Hagyományok Háza szakoktatója, valamint Dobi Pál, óvodapedagógus, az Intézmény Aprók táncházának állandó kézműves-pedagógusa irányította.
Ennek megfelelően a táborozók két csoportban dolgoztak folyamatosan, s a legegyszerűbben elkészíthető – óvodában is alkalmazható – tárgyaktól, a bonyolultabb, iskolákban hasznosítható eszközökig jutottak el. Emellett olyan kollégáknak is tudtunk módszertani segítséget nyújtani, akik e tapasztalatokat szakköri vezető munkájukban akár egy egész esztendeig tudják kamatoztatni.
A továbbképzésnek az egykori koronaváros Fodó Sándor Közösségi Háza adott otthont, s szállást is itt biztosítottak a szervezők. Az együttlét különleges színfoltja volt a Viski Tájház felkeresése, ahol a Viski Folkműhely ifjú zenészeiből verbuválódott Viski Fricskák Népi Zenekar kis koncerttel kedveskedett a vendégeknek Becske Adrienn vezetésével, majd Váradi Enikő táncoltatta meg a résztvevőket. Emlékezetes marad Balázs Szvetlána, helyi csuhéfonó, kézműves bemutatója, aki munka közben személyes gondolatait is megosztotta a táborozókkal.
A pedagógusok Visk híres műemlékét, a XV. században épült református templomot is felkeresték, s egyik esti, – szalonnasütéssel kiegészített – tábortűz körüli beszélgetés marad ugyancsak emlékezetes. Valóban, a kárpátaljai helyzet ismeretében ez a találkozó – a szakmai-módszertani programok mellett – kikapcsolódást, s lelki töltekezést is jelentett a jelenlévőknek, így a napi program kiegészült a személyes gondok, élethelyzetek megvitatásával, oldottabb kibeszélésével.”